Na már megint kezded. Most meg hova mész?! Gyere, aztán nyomd meg a kéket, ne szarakodj! Kiakadok ezen a szenvedésen, komolyan. Itt őrizgetem a szöveget napok óta. Ha megint csak nekem írtad, tutira fél évet kell várni megint a következő ihletre. Legalább öntenél le kávéval, vagy valami. Megírtad…

A halogatás nagymestere vagyok. Folyton várok valamire vagy valakire. Az alkalmas pillanatra, a másnap reggelre, az estére, lelkiállapotra, beleegyezésre, piros hóra, ingyom-bingyomra. Régen meg voltam róla győződve, hogy én tudok dönteni! De be kellett látnom, hogy ez nem igaz. Egyrészt túl…