Na már megint kezded. Most meg hova mész?! Gyere, aztán nyomd meg a kéket, ne szarakodj!

Kiakadok ezen a szenvedésen, komolyan. Itt őrizgetem a szöveget napok óta. Ha megint csak nekem írtad, tutira fél évet kell várni megint a következő ihletre. Legalább öntenél le kávéval, vagy valami.

Megírtad a befejező mondatokat, érzem, hogy összeállt a szöveg. Nem értek mindent teljesen pontosan, de szerintem jó lesz. Nem fognak rá jegyet adni, nyugi! Vagy mégis? Lehet, hogy van annál is rosszabb?

Oké, tudom, én csak közvetítő vagyok, a technikai háttér. Én azt csinálom, amit te mondasz (na jó, néha nem hihi), de most már úgy érzem, hogy van beleszólásom, szóval gyere vissza, és ne légy nyuszi!!

Egyébként elég elhanyagoltnak éreztem magam az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag csak a könyvelést vezetted nálam, meg végre rászántad magad, és szépen albumokba rendezve rám bíztad a sok-sok összegyűlt képet. Titokban nézegetem ám őket... Rólad kevés kép van, csinálhatnál még.

Na, na, ez az, visszajöttél! Leülsz, agyalsz. Ne gondolkodj annyit, csak nyomd meg a gombot. Facebook is legyen, az a tuti. Akkor minden ismerősöd látni fogja.

Érzékelem, hogy tétovázol, lassú a kezed, aggódik a szemed.

Ajjj, nem bírom, ne hagyj itt, 5 perc múlva is megetetheted a kutyát, nem hal éhen a blöki! Taníthatnál időhúzást az egyetemen, sőt, szerintem doktorálj is belőle! Értem, hogy szeretnéd még a borítóképet is megváltoztatni, de azzal az egyetlen beszúrt képpel is elment egy óra, ha tudnám, már kaparnám a falat. Már nem lenne fal.

Pfff, ennyi, feladom. Nem bírom tovább, elhagylak, 01100111011011 ,te meg nyomhatod a resetet!

Hopp... ráklikkeltél.

Azóta várunk, remélünk. Te járkálsz, agyalsz. Hátha nem döntik rád a házat, amiért te elkezdted rájuk önteni az életedet. És még bele sem kezdtél igazán.

Frissítés és leállítás.