Azt hitte, hogy megtudhatja tőlem a tutit. Elmesélte, hogy ledobták itt az Emlékmű és a Csótó között azzal a feladattal, hogy gyűjtsön be minden infót erről a szép, épp őszi városról és a lakóiról.

Főleg technikai dolgokra volt kíváncsi, úgy mint átlagéletkor, népsűrűség, szaporulat, csapadék, biogazdálkodás, globális felmelegedés. Mondtam, hogy velem rossz lóra tett, mert igaz, hogy nyitott szemmel járok, és sok minden érdekel, de semmilyen mélyebb, tudományos magyarázattal vagy tézissel nem szolgálhatok. Iratkozzon be a megyei könyvtárba, úgysem láttak még ufót a könyvtáros nénik. Sőt, akkor sincs semmi, ha lenyúlja könyveket, a büntetést maximum a Marsra tudják kiküldeni.

Csalódottnak tűnt, megsajnáltam. Mondtam, hogy mesélhetek neki arról, amit ismerek. Rám mutatott. Én Eszti. Te?

Mondtam, hogy az ember test és lélek. Hús, csont, bőr, haj, ezeket látod a szemeddel. A lelket nem látod, és ezért nagyon nehéz nekünk, embereknek. Nem tudhatod ránézésre, hogy mi van belül. És akkor sem biztos, hogy megtudod, ha megkérdezed. Sőt, lehet, hogy 10, 20 vagy 30 év után sem fogod megtudni teljesen. Mondtam, hogy ezért van az, hogy aki meg akarja könnyíteni a saját dolgát, az abból ítél, amit lát. És kész. Így egyszerűbb.

Megkérdezte, hogy azért ő megkérdezheti-e. Mosolyogtam. Mondtam neki, hogy az mindig nagyon jó érzés, ha valakit érdekel, hogy mi van itt belül.

Össze-vissza fogom mondani, úgyhogy nagyon kell koncentrálnod – figyelmeztettem. Nem aggódott.

Elfogadó vagyok, de kritikus. Minden szart meg tudok érteni, hogy ki mit miért csinál, vagy mit nem csinál. Ez annyira jól megy, hogy néha tökbaleknak érzem magam, de olyankor rá tudok tenni egy lapáttal, és úgy teszek, mintha ez nem számítana, mert nem én vagyok a fontos. Nem csinálok magamból áldozatot, mert azt viszont nem bírom elviselni. Talán mégiscsak jó, hogy kritikus vagyok, meg realista, amennyire kell.
Azonkívül aki velem kezd, kap egy nagy zsák érzelmet a hátára. Veszélyes. Kezelni például azt, hogy folyton azt érzem, hogy nem vagyok elég jó. Hogy mindenki okosabb, ügyesebb, szebb, érdekesebb. Szóval időnként meg kell említenie, hogy többet érek 5 forintnál.
Ha valaki hülyének néz, azt meg tudnám ölni. Azt is, aki ok nélkül gyűlöl, ítélkezik, skatulyáz, engem vagy bárkit.
Nem értem azokat, akik nem akarnak az orruknál tovább látni. Kivenni a fejüket a homokból.
Szeretek olyanokkal lenni, akiktől tanulhatok valamit. Szeretek felnézni emberekre.
Szeretek egyensúlyban lenni, mindenáron ellenállni a kilengésnek, de ha megbillenek, akkor az általában nagyon súlyos és fárasztó, nem csak nekem, hanem annak is, akinek ilyenkor el kell viselnie. Én elfutnék magamtól, de nem tudok, ezt még nem találták ki.
A középiskolai osztályfőnököm azt mondta, hogy komoly vagyok. Nem nagyon tetszett. Szívesebben lennék vicces. Viszont többször mondták már, hogy pozitív vagyok. Ez jobban tetszik, ennél maradhatunk.

Láttam, hogy elfáradt, meg már jöttek is érte. Jó utat, gyere még felénk!

Fotó: David Olkarny, Unsplash